Adamik György János impresszionista festőművész képei után a Debreceni Fotóklub tagjainak digitális technikával és anaglif eljárással készült képkiállításával szépült meg az Újszentmargitai Művelődési Ház. Az anaglif eljárás a térfotózás egyik típusa. A fényképezés során készített kép egyetlen nézőpontból, szögből mutatja az ábrázolt tárgyat, alakot miközben a valóságban két szemmel, két kissé eltérő szögből látunk. A sztereofényképezés során két fényképet készítenek, ekkor a két képrögzítő eszközt-, ahogyan a bal és jobb szemünk is van-, egymástól bizonyos távolságra helyezik el. A bal oldali eszköz így a jobb oldalon elhelyezetthez képest más szögből örökítik meg ugyanazt, és ha az egyik képet csak az egyik szemünkkel, a másikat csak a másikkal nézzük, a kép térhatásúvá válik, ha úgy tetszik, egy harmadik dimenziót kap, a mélységet. Az ilyen eljárás során a számítógépre letöltött képeket részben színcsatornáikra bontják, a vörös színcsatornát képfeldolgozó szoftver segítségével elmozdítják, majd a két képet egymásra másolják. Speciális vörös és cián lencséjű szemüveggel nézve a sztereo képekhez hasonló eredményt kapunk. A lencsék színszűrőként működnek, így bal szemünkkel a vörös színcsatornát, jobb szemünkkel a cián csatornát látjuk, agyunk a felfogott ingereket a tanult módon szinkronizálja, a hatás pedig „kiemelkedő”. Ennél a technikánál a két kép egy képmezőbe látható jól. A digitális technikának köszönhetően mára a térhatású képek elkészítésének és nézegetésének technikája is új formát kapott. Elkészítésükhöz két gépet a sztereofényképezőt, vagy speciális előtéteket is használhatnak. A kiállítás a Felvinczi Sándor magángyűjteményének képeivel is kiegészült.

Újszentmargita történetének első háromdimenziós kiállítását a gyerekek is ugyanolyan kitörő örömmel fogadták, mint a fotórajongók felnőtt tábora.