A hortobágyi pusztán ez az időszak a szaporodásé. A lovak, szarvasmarhák, rackajuhok és a bivalyok is szép számban ellettek az elmúlt néhány hónapban. Sok volt az ikerellés is, ami arra enged következtetni, hogy a fogantatás idején igen jó kondíciónak örvendhettek az állatok.

Egy évben több száz borjú születik a parkban, mégis ritkaságnak számít az a két hónapos, Hópihe névre hallgató hófehér bundával született kisbivaly, akit sötét színű társaitól csak a színe különbözteti meg, hiszen ugyanolyan egészséges és virgonc, mint a többi.

A hó és a száraz hideg is kedvez a kis jószágok jó egészségi állapotának, mert ez gátolja a kórokozók terjedését, szaporodását a telelőkben.

Utoljára 6 éve született itt albínó bika.

A magyar házi bivaly őse valószínűleg az indiai vadbivaly, az arnibivaly volt. Ez egy hatalmas termetű, 190-200 cm-es marmagasságú állat, olykor a 2 métert is meghaladó félhold alakú szarvával. A bivaly még a szürke marhánál is igénytelenebb állat, mert megeszi a kákát, a nádat, a szittyót és a mocsári füveket. A gümőkorral szemben edzett állat. Tejének zsírtartalma eléri a 8%-ot. Teje kellemes ízű, hamarabb alszik meg, mint a tehéntej és vitamintartalma is magasabb.

A bivaly első magyarországi említése Erdélyből a XI. századból származik, majd II. Béla király 1138-as dömösi apátsági adománylevelében szintén szerepelnek bivalyok. A bivaly a Kárpát-medencei magyarságnak kedvelt állata volt, amely mára a kipusztulás szélén áll. Tejét és húsát fogyasztották, vastag bőréből talpbőrt, hámot és gyeplőt - az újkorban gépi hajtószíjat - készítettek. A házi bivaly igavonó ereje 50%-al nagyobb, mint a szarvasmarháé, ezért terméskövek, vastag fatörzsek vontatására és termőföldek feltörésére használták. A történelmi Magyarországon 1911-ben 155 192 bivaly élt, 1935-ben a megcsonkított országban már csak 7069-es számláltak. Régebben Somogyban, Zalában és Mezőhegyesen tartottak nagyobb tenyészeteket. Magyarországon ma már csak néhány magángazdaságban és a Hortobágyi Nemzeti Parkban találunk néhány egyedet. Pozitívumként meg kell említeni, hogy a Hortobágyi Természetvédelmi és Génmegőrző Nonprofit Kft. e lebilincselő, egyedi szépségű tájat, a tiszta vizet, a tiszta levegőt és a puszta természeti értékeit megőrizve többszörösére növelte a régi magyar haszonállatok (szürke marha, nóniusz ló, hortobágyi racka, mangalica, házi bivaly stb.) állományait. A fejlesztések eredményeként itt található a magyar természetvédelem génbanki állatállományának több mint fele.